A hetvenkét esztendővel ezelőtti doni katasztrófára emlékeztünk ma Szolnokon a Tiszai hajósok terén. A nemzet egyik legnagyobb huszadik századi tragédiájáról sokáig még csak beszélni sem lehetett, miközben családok tízezrei siratták elvesztett szerettüket, sokszor évtizedekig bízva abban, hogy az eltűnt apa, férj, testvér mégis hazatér. A kétszázezerből alig hatvanezren léptek újra magyar földre.
A doni áttörés emléknapján történelmünk egyik legnagyobb veszteségekkel járó ütközetére emlékezünk, melyben több mint százezer magyar katona veszett oda. A második világháborúban a 2. magyar hadsereg hiányos felszerelésű honvédei már nem bírták feltartóztatni a többszörös túlerőt a Don folyónál, a szovjetek 1943. január 12-én megtörték a magyar arcvonalat, és néhány hét alatt felmorzsolták seregeinket. A foglyokat embertelen körülmények között vitték a Szovjetunió belsejébe, legtöbbjük már menet közben életét vesztette.
A történelmi zászlók behozatala és a megemlékező beszédet követően helyezte el koszorúját az emlékműnél a város nevében Szalay Ferenc polgármester, Fejér Andor alpolgármester, a kormányhivatal, a megye, a honvédség vezetői, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői. A megemlékezés zárásaként az áldozatok tiszteletére elhangzott a Magyar takarodó.