Boldog Sándor István szobrát avatták fel Szolnokon

Boldog Sándor István vértanú szalézi szerzetes szobrát avatták fel hétfőn Szolnokon, a Szentháromság téren a város napját ünneplő rendezvénysorozat és a tiszteletére hirdetett emlékév részeként.

Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök az avatáson azt mondta: Sándor István szobra "arra hív bennünket, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, megtaláljuk a hivatásunkat, életünk értelmét". Hangsúlyozta, hogy ezt az alkotást a szaléziak mindenhol a világon látni fogják, hiszen ahogy a boldoggá avatását megünnepelték Makaóban, Sanghajban, Buenos Airesben, úgy a szobor képe a szalézi nemzetközi hírügynökségen keresztül eljut Rómába, a rendfőnök atyához, szalézi kisdiákok iskolájába vagy éppen a távoli Keletre, és ezáltal a szolnokiak közössége is bekerül a szaléziak nagy családjába Sándor István személyén keresztül.

Szalay Ferenc polgármester (Fidesz) arról beszélt, hogy a városban a rendszerváltás előtt a hitélet - finoman szólva - nem volt divat. Most viszont újra erősödik gyerekekkel, fiatalokkal, cserkészekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel, akik templomba járnak, érzik a hit erejét. Ennek szellemében a város méltó módon fogja ápolni Sándor István emlékét - mondta, hozzátéve: tavaly október óta egy belvárosi közterület is őrzi a nevét.

A szobrot Varga Lajos váci segédpüspök áldotta meg. Az ünnepség végén Boldog Sándor István életkorára utalva 39 mécsest és 39 szál gerberát helyeztek a talapzathoz.

A katolikus egyház, a szalézi rend és a szolnoki önkormányzat összefogásával elkészült egész alakos bronzszobor Pogány Gábor Benő helyi szobrászművész munkája. Boldog Sándor István egy keresztet tart a kezében, jelképezve, hogy a vallás által találta meg életének reményét, boldogságát.

Sándor István 1914 októberében Szolnokon született, itt végzett fémipari szakiskolát, majd - immár szerzetesjelöltként - a szaléziak újpesti nyomdájába került. 1941 és 1945 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. A világháború után nyomdászmester lett, oktatta a fiatalokat és szervezte őket, híressé vált a ministránsgárdája. Nem politizált, a hit vezérelte tetteit. 1950 tavaszán betiltották a rendek működését, de Sándor István magánházakban összejöveteleket szervezett, hittant tanított. 1952 júliusában letartóztatták illegális tevékenysége miatt, és a hadbíróság halálra ítélte. 1953. június 8-án végezték ki, és valószínűleg a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában hantolták el.

2013. október 19-én boldoggá avatták. 2014. március 30-án Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök megnyitotta a Boldog Sándor István-emlékévet Mogyoródon.