Az országgyűlés 2000-ben döntött arról, hogy február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja legyen. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. A polgári politikus elfogása szimbolikus erejű volt: azt bizonyította, hogy a kommunista párt erőszakos hatalomátvételt készít elő. S valóban, a magyarországi szovjet uralom ezzel az eseménnyel kezdődött. A kommunizmus szolnoki áldozataira szerdán a Tisza Szálló falán elhelyezett emléktáblánál emlékeztek.
Az emléktábla 2004 óta hirdeti annak a harminchat ártatlan szolnoki áldozatnak a nevét, akik 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, Szamuely Tibor rémuralma alatt vesztették életüket. A magyar vörös hadsereg május 3-án foglalta el Szolnokot. Hamarosan megérkezett Szamuely népbiztos és kísérete, akik sorra tartóztatták le az embereket, többet közülük a nyílt utcán lőttek agyon.
Fejér Andor alpolgármester Szolzsenyicin gondolatait idézte fel beszédében: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára” Az 1919-es események mellett az alpolgármester megemlékezett a kényszermunka-táborokba hurcoltakról és az internálások elszenvedőiről is.
Az emlékezés fontosságára, s egyben kockázatára is felhívta a figyelmet Győri Péter Benjámin evangélikus esperes, aki szerint a múltra való koncentrálás akadályozhatja az előrehaladást, ugyanakkor szükséges, hogy levonjuk a megfelelő tanulságot a múlt eseményeiből, hogy a tragédiák ne történhessenek meg újra.
A megemlékezés zárásaként az emléktáblánál koszorút helyezett el a város, a megye és a kormányhivatal vezetése, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői is.